2005 - március

Hímes tojások múzeuma

A húsvéti tojásfestés Európa-szerte ismert hagyomány. Ám, mint minden tradíciónak, ennek is megvannak a helyi jellegzetességei: a Kárpát-medencében például más színeket és motívumokat használnak a tojás díszítésére, mint Nyugat-Európa országaiban. A dél-magyarországi Zengővárkony Míves Tojás Múzeumában az is kiderül, mi mindenre képesek a tojást alapanyagként felhasználó, akár annak horgolással való díszítésétől sem visszariadó művészek.

Zengővárkonyról sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy érdektelen kis falu valahol a Mecsek déli vidékén. Éppenhogy ellenkezőleg: a mindössze négyszázötven lelkes településen egymást érik a „legek.” Itt található például Európa egyik legnagyobb kiterjedésű szelídgesztenyése, valamint a falu jó eséllyel indulhatna az „egy személyre jutó legtöbb múzeum” cím elnyeréséért.

A matuzsálemi korú szelídgesztenye fákról az a hír járja, hogy elődeiket még a birodalmukat idáig kiterjesztő rómaiak ültették azzal a céllal, hogy olajat nyerjenek belőlük. Ma a hatalmas koronájú, több száz éves gesztenyefák három nagyobb területen összesen mintegy háromhektárnyi területet foglalnak el, és szervesen a település képéhez tartoznak. Ma már csupán látványosságnak és vidám mulatságnak számító népszokás is kapcsolódik a gesztenyéhez: ez a leányvásár, amelyet régen a gesztenyevásárral egy időben rendeztek. Zengővárkony a 16. századtól református község volt, körülötte azonban eltérő nemzetiségű, kultúrájú és vallású települések voltak. A Zengő-vidék házasulni kívánó leányai távolabbi református településekről remélhettek férjet. A eladósorban lévő lányok és a faluba érkezett házasulni kívánó férfiak találkozásra a minden évben nagy eseménynek számító, gazdasági szempontból is rendkívül fontos gesztenyeszüret idején kerülhetett sor. Ezt nevezték aztán leányvásárnak.

Öt évvel ezelőtt újabb, ugyancsak európai hírű nevezetességgel gazdagodott a falu: a Németországban élő dr. Nienhaus Rózsa magángyűjtő jóvoltából háromezer művészileg megmunkált tojás került Zengővárkonyba. Ez képezi a 2000-ben megnyílt Míves Tojás Múzeum gyűjteményének fő részét. A tojást alapul vevő művészi alkotások állandó kiállításon tekinthetők meg. A tárlókban alkotónként és tájegységenként rendezték el a tojásokat, amelyek tizenkilenc ország művészetét mutatják be. A Kárpát-medence, valamint Európa más részeinek tojásdíszítő művészete mellett számos alkotás Kína, India, Izrael és Indonézia hagyományaiba avat be.

A múzeumba látogatók a tojásfestésen kívül olyan különleges művészi technikákkal is megismerkedhetnek, mint például a batikolás, a drótozás vagy éppen a tojáspatkolás. A mintegy harmincféle eljárással készült alkotás között találni horgolt, viaszlevonatos, karcolt, maratott vagy éppen szalmarátétes tojást is.

A szalmával másutt is találkozunk Zengővárkonyban: a falu másik különös, szintén ritkaságnak számító múzeumát ugyanis a szalmának szentelték. Ez is nemzetközi hírnévnek örvend, hiszen tizenhat országból láthatók itt szalmaalapú tárgyak. A kiállított alkotások között vallási jelképeket – például kereszteket -, dobozokat, szalmával díszített tojásokat láthat az érdeklődő. A múzeum különlegességei közé tartoznak az afrikai arató- és a japán újévi díszek, a shintoista templomok bejáratát őrző szent kötelek, a skandináv karácsonyt idéző szalmakosok és a Mexikóból érkezett táncoló csontvázak. Nem hiányozhatnak a tárlatról a szalmakalapok és a szalmából készült játékok és makettek sem.