2001 - március

A Szecesszió Budapesten

A Budapesten járónak első pillantásra szembetűnhet, hogy a közép-európai városok építészeti stílusával és szerkezeti elrendezésével rokonságot mutató városkép ellenére nagyon egyedi a magyar főváros hangulata.

Mai arculatát a XIX-XX század fordulóján nyerte el, amikor a példátlan fejlődés és építési láz több hatás és a véletlenek összejátszása nyomán egyedülálló megoldásokat produkált. Az 1867-ben létrejött Osztrák-Magyar Monarchia több és jobb tanulási, fejlődési, bumutatkozási lehetőséget nyújtott az ambiciózus művészek számára. Az 1896-os millennium méltó megünneplésére addig példátlan méretű vállalkozások indultak. Ennek keretében épült ki az Andrássy út az azt lezáró és egyben megkoronázó Hősök terével, valamint a millenniumi földalatti - London után elsőként a kontinensen. A várostervezési és -építési előírások szigorúak voltak, de támogatták az egyéni kezdeményezéseket. A budapesti épületek külsejükben mind egyediek, és gyakran hajlamosak az extrémitásokra, de mindig töreksze-nek a környezetükkel való harmóniára.
A Magyarországra is begyűrűző Art Noveau irányzatnak szintén sok követője akadt. A Magyarországon szecesszió néven ismert művészeti irányzat hívei mind-mind saját ízlésük szerint, mégis egységre törekedve formálták a stílust. Két fő irányzat alakult ki: a hazai és a külföldi. A hazai irányzat legjelentősebb alakja Lechner Ödön volt. Hazafias törekvései a historikus stílusban öltöttek alakot. Nem a külföldről beáramlott historikus stílus jegyeit használta, hanem a magyar népművészet gyökereire támaszkodva, azokat egyszersmind megújítva kialakította egyéni kifejezésmódját. Technikai tudását és stílusát Párizsban sajátította el az ott eltöltött három év alatt.
A millenium tiszteletére rendezett nagyszabású kiállításnak helyt adó, ma Mezőgazdasági Múzeumként üzemelő eklektikus stílusú Vajdahunyad vára - amelyhez számtalan valóság-ban is létező magyar vár és kastély szolgált mintaként - és a közelében álló, Lechner nevéhez fűződő Műcsarnok ellentétpárt alkot.

A külföldi áramlat az 1890-es években jelent meg, egzotikus és szimbolikus elemek alkalma-zásának formájában. Legjelesebb képviselője Spiegel Frigyes volt, aki a tradicionális épülethomlokzatokat allegórikus figurákkal és jelenetekkel gazdagította.
Ezek a művészeti irányzatok tökéletesen jellemzik a századforduló építészetének alapkérdé-sét, nevezetesen, hogy melyik az a fogalmi és formai forrás, amely az új kor kihívásainak megfelelő és mégis nemzeti építészeti stílus létrehozásának eszköze?

Képzeletben látogassunk el Budapest leghíresebb századfordulós épületeihez. Minthogy a gazdasági és kulturális élet központja abban az időben is már Pest volt, nem csoda, hogy a legnevezetesebb épületek zöme is itt található. Történelmi tablónk bemutatását kezdjük tehát a budai oldalon.
A Gellérthegy mélyének barlangjaiban, sziklái között előtörő gyógyvizek hasznosítására gyógyfürdőt, látogatóinak teljeskörű kiszolgálására hozták létre a több mint 80 éve üzemelő Hotel Gellért Szálló és Gyógyfürdőt, mely méltán ékessége nemcsak a Dunapartnak, hanem az egész városnak. A Budapest legszebb luxusszállói között számon tartott komplexum tizenhárom 27-48 oC-os gellérthegyi gyógyforrástól táplált fürdőrészlege - kád- és gőzfürdők, strand, hullámmedence, pezsgőfürdő, stb. - a legigényesebben épített budapesti gyógyfürdő.
A pesti oldalra átkelve tekintsük meg a mind külsejében, mind belsejében impozáns Iparművészeti Múzeumot (melyben egyébként a szecesszióról szóló kiállítást is láthatunk). Az épület messziről is szembetűnő dísze a tetőzete, melynek érdekessége, hogy a porce-lánjáról világhíressé vált Zsolnay Gyárban készültek az ún. Zsolnay majolika cserepei. (Ez az anyag sok híres budapesti épület tetejét díszíti.) Az épület 1893 és 1896 között épült Lechner Ödön és Pártos Gyula díjnyertes tervei alapján. A múzeum teljes szerkezete első pillantásra látszik. Ez a tökéletes hatás az acélszerkezet briliáns felhasználásának köszön-hető. A hall fölötti acélszerkezet stukkóval van díszítve, amely követi és egyben megmutatja a szerkezet logikáját, egyúttal könnyedebbé is téve azt.

Ha már így belejöttünk a kultúrálódásba, látogassunk el a "zene szentélyébe", a Zeneaka-démiára. A stílusok keveredésével született, szobrokkal és reliefekkel gazdagon díszített épület magán visel barokk, klasszikus és keleties jegyeket egyaránt. A középső kiszögellés koronapárkányzata felett álló bronz démon figurák az 1905-ös milánói Nemzetközi Iparmű-vészeti Kiállítás magyar pavilonját díszítették. A belső szerkezet jól példázza a minden művészeti ág integrálására irányuló századfordulós törekvést.

Könnyedebb kikapcsolódásra vágyva meglátogathatjuk az 1866-óta működő Fővárosi Állat- és Növénykertet. A keleties, egzotikus hatású épületekben, pavilonokban, vadregényes műsziklák között mesterséges tavakban, akváriumokban, üvegházakban a világ legkülönbö-zőbb helyeiről származó állatok és növények tízezreit tekinthetjük meg. Az intézmény tervezői minden állatot a saját, eredeti környezetére jellemző helyre álmodtak, ily módon hozva létre egy "nemzetközi szabadtéri építészeti múzeumot", mely önmagában, lakói nélkül is figyelemre méltó. A szintén Zsolnay-majolikával fedett elefántház a közelmúltban Europa Nostra díjat kapott.
Kirándulásunk lezárásaként vegyüljünk el egy kicsit a hamísítatlan pesti forgatagban, persze méltó környezetben. A Vásárcsarnok épületét Petz Samu tervezte. Egyike Budapest legnagyobb élelmiszerpiacainak. Azt már szinte említenünk sem kell, hogy tetejét Zsolnay-majolika díszíti. 10 500 m2 alapterületén több száz kisebb nagyobb üzletnek, bódénak, szupermarketnek ad otthont, kiszolgálva a világ valamennyi jelentős konyhaművészetének szerelmesét.