2005 - március

Művészetek Palotájával gazdagodott Budapest

Világsztárok a Nemzeti Hangversenyteremben

Tervezőinek szándéka szerint nemcsak a mának, hanem a jövőnek is készült a budapesti Művészetek Palotája, ahol a hagyomány és az avantgárd a művészetek valamennyi ágában együtt, egymással kölcsönhatásban jelenik meg. A legkorszerűbb technikát felvonultató épület állandó lakói között találjuk a Ludwig Múzeumot, a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, Énekkart és Kottatárat, illetve a Nemzeti Táncszínházat. Itt kapott helyet a Fesztivál Színház, valamint az impozáns Nemzeti Hangversenyterem is.

A budapesti Millenniumi Városközpontban, a Nemzeti Színház szomszédságában található Művészetek Palotája a nagyméretű produkciók befogadását is lehetővé teszi. Az itt rendezendő táncos-zenés, komolyzenei, képzőművészeti és egyéb eseményeken világsztárokat láthat és hallhat a közönség 2005. legelejétől. Mindennek köszönhetően Közép-Európa egyik legszínesebb, legpezsgőbb hangulatú kulturális és társadalmi központja várja az érdeklődőket a pesti Duna-parton, a IX. kerületben. A több mint 31 milliárd forintba kerülő épületegyüttes jelentőségét emeli az a tény is, hogy ehhez fogható kulturális beruházásra másfél évszázada nem volt példa Magyarországon. A Művészetek Palotáját 2002. augusztusában kezdték építeni, 2004. őszén pedig már a beüzemelés zajlott. 2005. január 8-án indult a próbaüzem, a nyitó hangversenyt pedig a március 15-i nemzeti ünnep előestéjére tervezték.

A Művészetek Palotájának teljes belső alapterülete 64 000 négyzetméter: ha ugyanabban a pillanatban minden részét megtöltené a publikum, mintegy 4500 személy lehetne jelen benne. Az épület a három fő egység, a Ludwig Múzeum, a Nemzeti Hangversenyterem és a Fesztivál Színház, valamint ezek kiszolgálórészei mellett egész napos programlehetőséget kínáló helyszíneket foglal magába: büféket, éttermet, kávéházat, internetkávézót, panorámateraszokat, ajándék- és könyvesboltokat.

A legmagasabb akusztikai elvárásoknak is megfelelő Nemzeti Hangversenyterem a világ vezető koncerttermeivel kívánja felvenni a versenyt. A hangversenyterem az épület szívében foglal helyet, és jellegzetes „shoebox” formája határozza meg a tömb építészeti karakterét. A terem 25 méter magas, 25 méter széles és 52 méter hosszú méreteivel templomhajót idéz. Teljes befogadóképessége 1699 fő + 136 állóhely, és további 190 pódiumülést is ki lehet alakítani. Az ülések száma az előadandó mű követelményeitől függően változtatható.

A nyitott hangversenytérben elhelyezkedő zenekari pódium mérete – mozgatható bővítményei révén – háromféle lehet, és szükség szerint zenekari árok kialakítását is lehetővé teszi. A terem jelentős eleme a koncertpódium felett elhelyezkedő, a nézőtér fölé is benyúló hangvető ernyő, amelynek mozgatható szárnyai vannak, emelkedni, süllyedni és forogni is tud, s a különleges fényhatásokhoz a lámpákat, valamint hangfelvételekhez a mikrofonrendszert, filmvetítésekhez pedig a vásznat és a hangszórótömböket is ebből lehet kiengedni. Ugyancsak a változtatható akusztikát szolgálják a pódium és az oldalfalak mentén elhelyezkedő zengőkamrák, amelyek nagyméretű ajtók mozgatásával a koncertterem térfogatát, és ezáltal az utórezgési időt is módosítják. A hangstúdióként is funkcionáló koncertterem teljesen körbefüggönyözhető, az utózengési idő 1 másodperc alá csökkenthető. Ha viszont a belső teret körülvevő 84 zengőkamra ajtajait kinyitják, helyenként akár négy másodperccel szólhat az utózengés – tehát nagyon különböző apparátusú zeneművek számára is ideális akusztikai viszonyok teremthetők.

Az előcsarnokból a koncertterem felé haladva két oldalt az arab világból ismert, csipkés kidolgozású paravánokkal „Musharabot” alakítottak ki. Ebben a közlekedőrészben egyedileg tervezett, sötét tónusú ülőbútorok várják a szünetben, illetve az előadás előtt a koncertre látogatókat. A Musharabból továbbhaladva a falakon hang- és fénycsapdák találhatók (egyedileg tervezett, sötét árnyalatú, hangszigetelő subaszőnyeg-borítás). A koncertterembe lépőket világos juharfa burkolat és Jovánovics György színes térplasztikái fogadják, amelyeket a művész Russell Johnsonnal, az akusztikáért felelős ARTEC cég vezetőjével együttműködve készített el, így azok nemcsak díszítik a nézőteret, hanem a kifogástalan hangzásminőséghez is hozzájárulnak.

A hangversenyterem legelső fellépője a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar volt: Mozart-programjukban a sztárénekesnő Rost Andreát hallgathatta a közönség. A próbaüzem alatt olyan hírességek fordultak meg a házban, mint a Budapesti Fesztiválzenekar, a világhírű karmester Charles Dutoit és Leonidas Kavakos görög hegedűművész, valamint Schiff András zongorista és az általa alapított, rangos szólistákból álló Cappella Andrea Barca, amely először koncertezett Magyarországon.

A későbbiekben olyan hírességek szerepelnek a Nemzeti Hangversenyteremben, mint például az április 16-án hallható londoni Academy of St. Martin in the Fields. Az együttest 1959-ben alapította Sir Neville Marriner, a hiteles régizenei előadásmód egyik úttörője. Budapesten a kamarazenekar repertoárjában Vivaldi és Schubert szerepel, a szólista világsztát: Joshua Bell.