Az Európai Unió soros elnökségét betöltő Csehország előtt több uniós országban is tisztelegnek. Magyarország a Tavaszi Fesztivál keretében, nem kisebb nagysággal, mint a szecesszió atyjának, Alphonse Muchának gyűjteményes kiállításával hódol a cseh kultúrának.
A 2009. március 20. - június 7. között a budapesti Szépművészeti Múzeumban megrendezett - A nő dicsérete - Alphonse Mucha, a szecesszió cseh mestere című - kiállítás a rendkívül sokoldalú művész életművének legszebb darabjait - párizsi, amerikai és cseh korszakának legszebb plakátjait, festményeit, rajzait és fényképeit - mutatja be.
Az 1860-ban Ivančicében, morva polgári szülők gyermekeként született Mucha - a kor hagyományaihoz híven - Bécsben, Münchenben és Párizsban végezte művészi tanulmányait. 1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán. Első sikerét a Sarah Bernhard színésznőről a bizánci ikonok stílusában készített plakátjával aratta. Hét éven keresztül állt a valaha volt legjobb színésznőnek tartott Bernhardttal szerződésben, mely idő alatt egy egész sorozat plakátot készített róla. A Bernhardt-plakátok és a többi Mucha által készített reklámkiadvány fiatal, vonzó, kicsattanó, vidám és nyíltan érzéki nőket ábrázolnak hosszú aranyló hajjal, közvetlen asszociációkkal a termékkel kapcsolatban. Párizsban eközben egész sor pasztell- és szénrajzot is készített, melyek életművében különleges helyet foglalnak el.
A 20. század elején 6 évig az Egyesült Államokban élt, ahol az art nouveau vezető képviselőjének kijáró tisztelettel fogadták, annak ellenére, hogy nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. Ezt a stílust az Egyesült Államokban épp az ő színházi plakátjai tették híressé, amelyek Sarah Bernard számos amerikai turnéját hirdették. New Yorkban a felsőbb körök hölgyeinek a portréit kezdte festeni, bár ezek az olajfestmények messze elmaradtak az Európában készítettek mögött.
1910-ben visszatért Csehországba. E korszakának legjelentősebb munkája a Szláv eposz húsz festményből álló sorozata. 1897-ből származó plakátjain és festményein tűntek fel először szláv karakterjegyeket viselő nőalakok. Párizsban rendezett második egyéni kiállítása plakátjának az elkészítéséhez Mucha egy jellegzetesen szláv vonásokat viselő leányt, valamint morva százszorszépkoszorút választott. Ezt azután számos hasonló nőábrázolás követte. Ezek a képek terebélyesedtek végül a Szláv eposszá. Csehszlovákia megalakulása után ő tervezte az új állam bélyegeit és bankjegyeit. 1939-ben Csehország annektálásakor a Gestapo az elsők közt tartóztatta le, és bár szabadon engedték, a börtönben kapott tüdőgyulladásból már nem tudott felépülni és1939-ben, 69 éves korában meghalt.
Mucha rendkívül sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet, tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, színházi díszletet, ékszereket, sőt még ékszerüzletet is. Művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik. Ábrázolásának központjában azonban mindig a nőalakok álltak. A dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Az akkori nőideál, a telt és karcsú idomok mellett az arcok hol szenvedélyeket fejeznek ki, hol szelídséget. Hol vadak és gyilkosak, hol szűziesek. Egyszer kecsesek és lágyan omló hajukkal sebezhetők, másszor megközelíthetetlen démonok - amilyennek őket Mucha látta.
