2005 - december

125 éve született Bartók Béla

Thomas Mann azt mondta róla, hogy művészetének lényege a szemében tükröződött. Halk szavú volt, de a zenéje beszélt helyette. Fájdalmas, zaklatott művei előrevetítették a terror uralmát, a második világháború rémét, amely elől neki is menekülnie kellett. Bartók Béla születésének 125. és halálának 60. évfordulója alkalmából 2005. szeptemberétől egy teljes éven át nemzetközi programsorozattal ünnepeli Magyarország a zongoraművészt és zenetudóst.

Bartók Béla 1881. március 25-én született  Nagyszentmiklóson (ma Sinnicolau Mare, Románia), tanulmányait Nagyváradon, Besztercén, Pozsonyban végezte. Első zongoraleckéit azonban édesanyjától, Voit Paulától kapta. 18 évesen a budapesti Zeneakadémia hallgatója lett, zongora szakon. Ebben az időszakban nagy hatással voltak rá Richard Strauss művei. Némelyiket partitúrából előadva virtuóz zongorajátékával kápráztatta el pesti közönségét. Európa sok városába hívták koncertezni Bécstől Berlinig. Időközben - mint Liszt követője - megkomponálta Kossuth-szimfóniáját is, melyet 1904-ben mutattak be.
1907-től a Zeneakadémia zongoratanára lett. Korai kompozíciói Brahms, Schumann, a késői Wagner, Liszt és Dohnányi zenéjével mutatnak rokonságot. Az 1910-es évek végén az Operaház mutatta be "A fából faragott királyfi" című táncjátékát és "A kékszakállú herceg vára" című operáját. Érdeklődése ezután a népzenekutatás felé fordult: Kodály Zoltánnal együtt tíz éven keresztül fonográffal járta az országot, népdalokat gyűjtve. A magyar mellett más nemzetiségek zenéi is foglalkoztatták, például román és szlovák népzenét is kutatott. Észak-Afrikában az arab dallamvilág kincseit is gyűjtötte: 1913-ban járt Biskrában, ahol lehetősége nyílt minderre. A következő évben Olaszországba készült, de az időközben kitört háború miatt elmaradt az utazás.
Kodály és Bartók közös szerzői esteken mutatkozott be. Fiatal zenészekkel életre hívták az Új Magyar Zeneegyesületet, melynek célja a magyar zenekari kultúra színvonalának emelése volt. Bartók az 1920-as években koncertkörútjai során beutazta az egész világot, és megkezdte népzenegyujtésének tudományos feldolgozását. 1923-ban írta Táncszvit, '30-ban a Cantata Profana című műveit.
Ötvenedik születésnapja alkalmából megkapta a francia Becsületrendet és a magyar Corvin-koszorút. A következő évek eseménydúsan teltek: székfoglalót tartott a Magyar Tudományos Akadémián, újabb tanulmányt is írt "Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét?" címmel, megkomponálta "Zene húros hangszerekre, ütokre és cselesztára" című művét és Törökországban népzenét gyűjtött.
A háború kiszélesedése és édesanyja elvesztése megérlelte benne a gondolatot: elhagyja Európát. 1940-ben az Egyesült Államokba költözött. A Bostoni Szimfonikusok felkérésére már a tengerentúlon írta meg a Concertót, illetve Yehudi Menuhinnak a hegedű szólószonátát. 1945. szeptember 21-én fokozódó rosszulléte miatt kórházba került, és szeptember 26-án meghalt. Temetésén csak néhány ember vett részt. Hamvait 42 évvel később Magyarországra hozták, és 1988. július 7-én helyezték örök nyugalomra.

Bartók két fia, Béla és Péter a zeneszerző és zenetudós hagyatéka megőrzésének szentelte élétét. A Floridában élő, ma 81 éves Péter munkatársával, Nelson Dellamaggiore zeneszerző-karmesterrel Bartók Béla szerzeményeinek szerkesztett és javított változatain dolgozik jelenleg is. Javított kiadásokat készítenek, mert Péter emlékszik: édesapja sokat panaszkodott a nyomtatott kiadványokba került hibák miatt. Hangjegyenként hasonlítják össze a nyomtatott változatot a kézirattal, odafigyelve minden apró részletre, a cél az összes mű nyomtatott kiadásainak kijavítása. Eddig egyebek mellett újrahangszerelték a Hegedűversenyt, A kékszakállú herceg várához pedig - a sok kis kiigazításon kívül - új angol fordítást kellett készíteni.