Hatalmas az érdeklõdés a világ mûtárgykereskedelmében. A szakértõk egyértelmûen boomról beszélnek. Az aukciósházak árverésein olyan összegekért kelnek el mûkincsek, melyek egy közepes méretû város költségvetésére is komoly hatással lehetnének. Rekord rekord után dõl meg alkalmanként, és olyan ritkaságok cserélnek gazdát, melyek után némely nívós múzeum is csak áhítozik.
A legmagasabb árakkal Londonban és New Yorkban találkozhatunk. A világ mûgyûjtõi a brit fõvárosban akkora összegeket hagynak ott egy-egy aukción, amekkora a „hagyományos”, kontinentális galériák több éves költségvetése. A 2007 év eleji árverés-sorozaton a világ két legnagyobb aukciósházának, a Christie’snek és a Sotheby’s nek együttesen nem kevesebb, mint 190 millió angol font (271 millió euró) volt a bevétele. Ez az elõbbinek rekordot, az utóbbi történetének második legsikeresebb aukcióját jelenti. Ezen idõszak alatt a nagy árveréseken 55 egyéni leütési rekord is született. Az amerikai mûkincspiac rendkívüli pénzbõségét példázza, hogy nem csak az õszi aukciós szezonban cserélnek csillagászati összegekért gazdát a festmények, hanem attól függetlenül is, gyakorlatilag bármely hónapban.
Alig egy év alatt hat új kép jutott be minden idõk tíz legdrágább festménye közé, és kétszer is megdõlt a képárverési világrekord. Tavaly nyárig Pablo Picasso Fiú pipával címû vászna volt az élen. 2004-ben az alkotásért egy árverésen 104,2 millió dollárt (73,5 millió euró) fizetett egy ismeretlen vásárló. A festmény egyébként az elsõ helyet Vincent van Gogh Gachet doktor arcképe címû mûvétõl vette át, amelyért a Christie's 1990-ben tartott New York-i árverésén 82,5 millió dollárt (58,25 millió euró) fizettek - ám azóta szép lassan a rekordlista hatodik helyére csúszott. A Picasso-kép rekordját Klimt Arany Adele címû mûve döntötte meg 135 millió dollárral (95,3 millió euró), de nem sokáig maradhatott listavezetõ, hiszen alig 5 hónappal késõbb egy ismeretlen 140 millió dollárt (98,8 millió euró) adott Jackson Pollock: No. 5., 1948 címû festményéért.
Egyértelmûen a festmények a favoritok, de más mûvészeti ágak kincseiért is nagy a kereslet. Például a torinói Bolaffi Ambassador bélyegkereskedés 2007. tavaszán megrendezett árverésén rekordösszegû bevételt könyvelhettek el. Az aukción kalapács alá került régi bélyegekért és pergamenekért mindent egybevetve körülbelül 4 millió eurót fizettek a licitálók. A filatéliai árverésen a fõszerep egy 1918-ban kiadott osztrák tízkoronás bélyegnek jutott, amelynek árát 162 ezer euróra tornázták fel az izgalmas licitpárbajban. A nyomtatott könyvek között a Canterbury mesék az eddigi rekorder 7,6 millió dolláros (5,35 millió eurós) leütési árával. Fotó kategóriában is megdõlt az abszolút aukciós rekord: a Sotheby’s 2007. februári árverésén Andreas Gursky 99 cent címû képéért - melyet a fogyasztói társadalom lényege legjobb képi megfogalmazásának tartanak - új tulajdonosa 1, 7 millió fontot (2,5 millió eurót) adott.
A magyar mûkincspiac a rendszerváltással kezdett virágozni. A hirtelen vagyonosodott szûk újgazdag rétegnek és a jóval lassabban és kevésbé markánsan gyarapodó középosztálynak nem kellett húsz év, és új lendületet adtak a mûgyûjtésnek. 1989 és 2007 között a mûtárgyak és ezen belül a festmények átlagosan tíz-tizenötszörözték az árukat. 2006-ban a két legjelentõsebb aukciós ház által bonyolított árverések forgalma meghaladta a 3,5 milliárd forintot (14 millió eurót). 2003-ban a Mû-Terem Galéria téli aukcióján egy Munkácsy-festménynél 220 millió forintnál, míg 2006 decemberében egy Kieselbach-aukción egy Csontváry-festménynél 230 millió forintnál állt meg a licit. Az új rekorder kép, a Szerelmesek találkozása története meglehetõsen regényes. A szakma mindössze egy 1931-es fekete-fehér fotórészlet alapján tudhatott az 1902-ben készült kép létezésérõl, melynek tulajdonosa hatvan éven keresztül egy magát megnevezni nem kívánó család volt. A festmény végül akkor került nyilvánosságra, amikor a család megbízta a Kieselbach galériát, hogy értékesítsék a rejtegetett mûtárgyat.
Szintén mesébe illõ annak a képnek a története, mely negyven évig egy pécsi család otthonának falát díszítette. Nem is sejtették milyen kincs van a birtokukban, míg el nem vitték a Nagyházi Galériába, hogy 2-3 millió forintot (8-12000 eurót) kapjanak érte. A döbbent mûkereskedõ Tizianónak tulajdonította a Mária a gyermekével, és egy Szent Pál képében megjelenõ donátorral címû képet, melyet a nemzetközi vizsgálat is megerõsített. A velencei reneszánsz mesterének alkotása végül 2005-ben 140 millió forintért (560 ezer euróért) kelt el a Nagyházi Galéria aukcióján.
Magyarországon is egyre nagyobb divatja van a könyvgyûjtésnek és a bibliofíliának, az antikváriumokban a szerény értékû darabok mellett egyre fontosabb szerepet kapnak az igazi ritkaságok. Kéziratok közül Vörösmarty Keserû pohár címû verséért adták a legtöbbet: 15 millió forintot, a nyomtatványok közül pedig egy 15. századi jogtár van az abszolút elsõ helyen 22 millió forinttal. Egy vizsolyi bibliának már a kikiáltási ára is tízmillió fölött van, két éve 19 millióért kelt el egy példánya.
A mûkereskedelem, különösen annak modern és kortárs része a kilencvenes évek után ma újra sikertörténet. Az elemzõk az utóbbi években rendszeresen aggályaikat fejezték ki a precedens nélküli, hosszan tartó szárnyalás miatt, újra és újra a hirtelen összeomlástól tartottak. A gyûjtõk egyre bõvülõ köre, és a vállalatok mûkincsvásárlási kedve azonban szilárd alapot teremt, és éppen ez garantálja, hogy a mûkereskedelem a következõ években is sikert sikerre halmozzon majd.
