2008 augusztusában Pekingre figyel az egész világ sportszereto közönsége. A 112 éves olimpiai mozgalom és annak eszmeisége tovább él, és remélhetoen eleget tesz eredeti célkituzésének, hogy megmutassa a sport béketeremto arcát. Az olimpiák történetében azonban nem mindig a sport volt a foszereplo, az emberi vagy emberfeletti teljesítmények mögött sokszor olyan történetek lappanganak, melyek megmosolyogtatják vagy éppen megkönnyeztetk a ma emberét. Ezekbol gyujtöttünk össze egy csokorravalót.
Az elso olimpiai játékok rendezési jogát a vetélkedés évezredes bölcsoje, Athén kapta. Az akkori kormánynak azonban nem fult a foga az ezzel járó szervezéshez és költségekhez. Az olimpiát a görög kormány bukása és egy görög kereskedo, Georgiosz Averoff mentette meg, aki egymilliárd drachmát (!) ajánlott fel a sportlétesítmények felépítésre. A felfokozott izgalmakra és nemzeti elvárásokra jellemzo, hogy a hagyományos maraton reménybeli görög gyoztese számára Averoff felajánlotta lánya kezét egymillió drachma hozománnyal. Rajta kívül több görög kereskedo és iparos is mesés kincseket ígért.
A gyoztes ugyan görög lett, Szpiridon Luisz, de már nos volt, ám így is elhalmozták ajándékokkal, pénzzel, sot kapott juhnyájat, tehéncsordát is.
Két elképeszto gyozelem is született, melyet a véletlen segített. Egyik az amerikai Garrett diszkoszveto-diadala, aki súlydobó-edzésén, már Athénban látott eloször diszkoszt. A másik az angol Boland egyéni és páros tenisz gyozelme volt, aki turistaként érkezett a görög fovárosba, és ott tudta meg, hogy valamilyen sportverseny zajlik éppen.
Az olimpia megrendezésébe, illetve a részvételbe gyakran beleszólt a politika. A világháborúk miatt három olimpia is elmaradt, az 1916-os, az 1940-es és az 1944-es. Különbözo okokból többször is elofordult, hogy egyes nemzetek bojkottálták az olimpián való részvételt, illetve nem kaptak meghívást (1920. Antwerpen, 1948. London, 1976.Montreal, 1980 Moszkva, 1984 Los Angeles).
Többször is elofordult, hogy a versenyekre nem az eredetileg kijelölt helyszínen került sor. Az 1904-es olimpiát eredetileg Chicago rendezte volna, de fél évvel a játékok kezdete elott Theodore Roosevelt elnök ?kérésére" kénytelen volt visszalépni a soros világkiállítást rendezo St. Louis javára. Az 1908-ra szánt szervezo Róma államkasszáját annyira megviselték a Vezúv többszöri kitörése utáni helyreállítások költségei, hogy végül vissza kellett lépnie, így ?ugrott be" London. A szigorú ausztrál állatkarantén-törvény értelmében, 1956-ban a lóversenyeket nem rendezhették Ausztráliában. Így azokra Stockholmban került sor.
Az olimpiai gyozelem érdekében sokan tisztességtelen eszközökkel próbáltak elonyhöz jutni - nemegyszer igen tréfás módon. 1904-ben St. Louisban, Fred Lorz, miután kiélvezte maratoni futásban megszerzett elsoségét, bevallotta, hogy kilenc kilométer megtétele után kocsira szállt, és csak a cél elott pár száz méterre kezdett ismét futni. 1976-ban lebukott Borisz Onyiscsenko, aki egy elmés szerkezetet szerelt be a párbajtorébe, amivel muködésbe tudta hozni a találatjelzot.
Nem kevés sportolói, illetve szervezési baki színesíti az olimpiák történetét. 1900-ban, Párizsban, amely a ?zurzavarok olimpiájaként" vonult be a történelembe, az elso helyezettek ezüstérmet, a másodikok pedig bronzot kaptak! 1956-ban, Melbournben, az orosz Ivanov, az egypárevezos gyoztese nagy örömében és izgalmában az eredményhirdetés után a vízbe pottyantotta az aranyérmét. Persze azonnal utána ugrott, de nem találta meg. 1964-ben az évszázad úszónojének kikiáltott ausztrál Dawn Fraser gyozelme után kissé emelkedett hangulatban úgy döntött, hogy Tokióból szuvenírként hazavisz egy zászlót a császári palota kertjébol. Lebukott és 10 évre eltiltották. 1972-ben, Münchenben három amerikai sprinter, Taylor, Robinson és Hart az ABC stúdiójában nyilatkozva vette észre, hogy versenyszámuk éppen elkezdodik. Csak Taylor volt olyan gyors, hogy odaérjen a rajtjáig, s végül második lett. A magyarázat annyi, hogy kapitányuk rosszul írta be a határidonaplójába a versenyprogramot...
Uralkodók és uralkodói családok is beírták magukat a sporttörténetbe. A monarchiákban rendezett olimpiákon mindig a királyok nyitották meg a rendezvényeket. 1908-ban Londonban történt az incidens, amikor az amerikai sportolók nem voltak hajlandók zászlójukkal VII. Edward király elott tisztelegni, mondván: ?ez a zászló nem hajol meg földi király elott." A maratoni futás végleges távjának kialakulása is Londonhoz kötodik, a 42 km-es távot ugyanis 195 méterrel megtoldották a szervezok, hogy a királyi család a windsori kastély elol jobban láthassa az eseményt. I. Gusztáv svéd király 1912-ben Stockholmban így köszöntötte Jim Thorpe-ot, az öttusa és tízpróba bajnokát: "Ön a világ legnagyobb atlétája!", mire a válasz csak ennyi volt: ?Kösz, király!". Az 1960-as sárkányhajó osztályban gyoztes görög evezos trió egyik tagja bizonyos Konsztantinosz volt, aki négy évvel késobb II. Konstantin néven Görögország utolsó királya lett! Hailé Szelasszié etióp császár udvartartása oly módon képviseltette magát, hogy személyes testore, Abebe Bikila nyerte a római olimpia maratoni futó számát - mezítláb.
Az 1912-es stockholmi olimpia két elképeszto rekorddal büszkélkedhet. Az utcai kerékpárverseny távja 320 km volt, ez az olimpiatörténet leghosszabb viadalának számít. A kötöttfogású birkózók középsúlyú elodöntojében az észt Martin Klein és a finn Alfred Asikainen tizenegy órát és negyven percet gyömöszölte egymást a szonyegen, míg végre Klein kicsikarta a gyozelmet. Kimerültsége miatt azonban a döntore már nem tudott kiállni, így a svéd Claes Johanson mérkozés nélkül nyert aranyérmet.
Alvin Kraenzlein a mai napig az egyetlen atléta, aki egy olimpián (1900-ban) négy egyéni számban (távolugrás, valamint három gátfutószám - 60, 110, 200 m) is az elso helyen tudott végezni. Ray Ewry, minden idok egyik legnagyobb atlétája három olimpián (1900, 1904, 1908) összesen nyolc elsoséget szerzett helybol magasugrásban, távolugrásban és hármas-ugrásban: Teljesítménye az eredményeken túl is egyedülálló, hiszen korábban gyermekbénulás miatt évekig tolókocsiba kényszerült. Szintén mesébe illo a gyógyulása Wilma Rudolphnak, a 22 gyermekes családba (!) született atlétanonek, Róma sztárjának, aki többszörös rendellenességek miatt csak 12 éves korára tanult meg járni. És ne feledkezzünk meg nagyon sokak kedvencérol, az Angolna néven elhíresült Egyenlítoi Guinea-i úszóról, Eric Mousambaniról, aki a Sydney-i olimpia elott fél évvel kezdett úszóleckéket venni, és borzasztó lassú gyorsúszásával tett szert világhírnévre.
