A gyöngy az emberiség történetének egyik legkülönlegesebb ékszere, évezredek óta csodálat tárgya. A gyöngy beragyogja viselőjének arcát. A gyönggyel felékszerezett nő - mint kagylóban rejtőzködő gyöngy - egyszerre titokzatos és kiismerhetetlen, nemesen egyszerű és fenségesen elegáns. Időtlen szépséget áraszt.
Ritkasága folytán a gyöngy egykor az uralkodók kiváltsága volt, mára azonban a tenyésztésnek köszönhetően minden igényes és jólöltözött hölgy kelléktárának alapdarabja.
A gyöngyöt története során számos legenda övezte. A polinézek szerint Oro, a béke és termékenység istene egy fekete gyöngyöt ajándékozott a szépséges Bora Bora istennőnek szerelme jeléül. A császári Kínában viszont a fekete gyöngyöt, a bölcsesség jelképét egy sárkány őrizte a fogai között, és aki a gyöngyöt meg akarta szerezni, először a sárkányt kellett legyőznie.
A Persza-öböl térségében az angyalok könnycseppjeinek nevezték. Hitük szerint az eső, amely az angyalok szeméből ered, a tengerbe hullik, ott kagylóba záródik és megszilárdul. A forró, száraz éghajlatú térségben halászata a megélhetést biztosította hét évezreden keresztül.
De mit is kell valójában erről a csodálatos képződményről tudnunk?
A gyöngy az egyetlen szerves drágakő. Osztriga fajtájú tengeri kagylókban, egyes édesvízi kagylókban, és néha csigákban keletkezik. Olyan idegen testekkel szembeni reakciók eredményeképpen jön létre, amelyek a kagylóhéj és a köpeny közé hatolnak be. A kagyló védekezésül kagylóhéjat épít az idegen test köré, ilyen körülzárás eredménye a gyöngy. Elvileg minden meszes héjat viselő puhatestű képes gyöngy előállítására, a valóságban azonban csak minden százezredik kagylóban található gyöngy. Éppen ritkasága és keresettsége miatt kezdték el mesterségesen tenyészteni, mellyel évezredek óta próbálkoztak, elsősorban Japánban. A tenyésztett gyöngyöknek számos fajtája alakult ki a tenyésztés helye és az ehhez használt kagyló fajtája szerint.
A legismertebb és legdrágább tenyésztett gyöngy az Akoya, amelyet gyöngykagylóban tenyésztenek Japán partjainál, valamint Kínában és Koreában. Az Akoya gyöngyök csodálatos gyöngyházfényükről és meleg színükről híresek. Méretük ritkán haladja meg a 9 mm-t.
Az Ausztráliából és Indonéziából származó Dél-tengeri fehér gyöngyök fél-trópusi kagylókban tenyésztett, 10-20 mm nagyságú gyöngyök, amelyek méretük és tisztaságuk miatt nagyon drágák.
A Dél-tengeri fekete gyöngyök Tahitiről és Francia-Polinéziából származnak. Rendkívül változatos színekben léteznek: a feketétől a barnáig, a szürkétől az ezüstös kékig, egyes darabok piros, zöld vagy kék csillogással is előfordulhatnak. Nagy méretük és színük miatt drága gyöngyök.
Az édesvízi kagylókban tenyésztett gyöngyök általában hosszúkásak, fényük tejszerű, ezért olcsóbbak a sósvízi gyöngyöknél. Elsősorban Japánban, Kínában és az USA-ban foglalkoznak tenyésztésükkel.
A Japánban, Indonéziában és Ausztráliában tenyésztett Mabe gyöngyök félgömb alakúak, mert nem a kagyló testében, hanem a kagyló belső héjához tapadva nőnek. Általában ékszerekbe foglalják, mert így lapos hátuk nem látszik.
A gyöngyök értékének meghatározó szempontja a méret, a forma, a felület minősége, és a szín. A legfontosabb szempont a gyöngy felületének fénye, a luster a gyöngy értékének legfontosabb mércéje.
Némely gyöngynek valóságos kultusza, kalandos története van. A világ legdrágább igazgyöngye a napóleoni időkből származó La Regente 3,26 millió svájci frankot ér. A páratlan ékszert, az óriási, tojás alakú igazgyöngyöt, eredetileg Napóleon ajándékozta második feleségének, Mária Lujzának. Az egyik leghíresebb fekete gyöngy az Azra, az orosz koronaékszerek egyik nyakláncának középső darabját képezte.
A koronás hölgyek és hírességek mindig is imádták a gyöngyöket. I. Erzsébet angol királynő például a róla készült portrék tanúsága szerint szenvedélyes gyöngykedvelő volt, de ma is uralkodó névrokona, II. Erzsébet sem jelenik meg egy szép gyöngysor nélkül, és végül folytathatnánk a sort egészen Diana hercegnőig vagy a tündöklő Hollywood-i színésznőkig.
A gyöngy ápolása
Az igazgyöngyöt gyakrabban kell hordanunk, hogy megőrizze fényét, szép színét. Viselés után azonban a gyöngyszemeket mindig át kell törölnünk puha ruhával, mert a verejték árt a gyöngynek, a tárolás alatt elveszítheti ragyogását.
Ha a gyöngysort ritkábban hordjuk, időnként tanácsos a gyöngyszemeket egyenként átdörzsölni szarvasbőrrel. Így eltávolíthatjuk a közéjük lerakódott szennyeződéseket is. A tisztítást óvatosan végezzük, nehogy elszakadjon a gyöngysort tartó fonal.
Ha a nyaktól vagy a hajtól a gyöngy homályos lett, elvesztette csillogását, sóval kezeljük. Tegyük a gyöngyöket egy megfelelő nagyságú vászondarabra, hintsünk rá sót, majd a vászon sarkait összekötve addig öblítsük, míg a só eltűnik. A gyöngysort enyhe melegben szárítsuk.
A szennyezett igazgyöngyöt meleg szappanos vízzel is lemoshatjuk, ha a gyöngyszemeket gyöngyfűző fonalra fűzték fel. A lemosott gyöngysort kendő között szárítsuk. Makacsabb szennyeződések esetén a gyöngyöket szappanos vízben áztassuk. Ha fűzésre közönséges fonalat használtunk, akkor legjobb benzinben áztatni. Az edényt ilyenkor tanácsos lefedni!
A tisztításhoz savat, ammóniákot vagy szalmiákszeszt ne használjunk, mert feloldják a gyöngyöt!
