A budapestiek szeretik a szobrokat, legyenek azok
akár
jeles történelmi események mementói,
történelmi személyiségek, költők, írók,
katonák kőbe vésett, vasba
öntött alakjai, vagy akár kortárs alkotók
pillanat szülte munkái. Homlokzatokról tekintenek
le ránk, impozáns bejáratok fölé vonzzák
a tekintetet, terek közepén parancsolnak megálljt,
vagy egyszerűen csak ott teremnek előttünk, például
a Duna-korzó korlátján üldögélve.
A
pesti szállodasor előtt járókelőket
számtalanszor megtévesztette már Marton László szobrászművész
alkotása, amelyről senki nem tudta bizonyossággal
megállapítani, fiút vagy lányt ábrázol-e.
Hogy ez kiderüljön, meg kell nézni a szoborhoz
tartozó táblát: Kiskirálylánnyal
van dolgunk. Mégpedig olyan alkotással, amely még így,
bronzba öntve is zavarba ejtően életszerű.
Ha azonban tudjuk, mi adta az ötletet a szobor elkészítéséhez,
már nem is csodálkozunk ezen. Marton László azt
meséli, hogy éppen műhelyében dolgozott
egy tavaszi napon, amikor észrevette hatéves kislányát,
aki egy jelmezben játszott a kertben.
Ő adta az ötletet a Duna-korzó Kiskirálylányához,
amelynek először egy kisebb, ma a Nemzeti Galériában
látható változata készült el,
majd a Budapest Galéria felkérésére
megszületett a ma is látható, eleve korlátra
tervezett szobor. A szobor tíz évvel ezelőtt
lett kész, és azóta Budapest egyik jelképévé vált.
A turisták szívesen fényképezkednek
vele, Marton László pedig akárhová utazik,
akárhová hívják is kiállítani,
mindig magával viszi a szobor képét vagy másolatát.
Kedves szobra még Budapestnek a belvárosi Vörösmarty
tér egyik oldalán, a Gerbeaud előtt üldögélő oroszlán
is, amely nemcsak a gyerekek kedvelt játszóhelye,
hanem a szájából folyó ivóvíz
nyaranta felüdülést is nyújt az arra járóknak.
A tér közepét egyébként a hely
névadója, Vörösmarty Mihály hatalmas
szobra uralja, amelynek talapzata árnyas pihenőhelyként és
kedvenc találkozási pontként szolgál.
A Vörösmarty téri oroszlán híres
nagytestvére a Lánchíd két-két
oroszlánja, amely ugyancsak a főváros jelképe.
Legendás budapesti szobor még a Duna másik
oldalán, a budai Várban álló Hadik-szobor,
amelynek mágikus erejében sokáig hittek a
babonás ifjak. Hadik András huszárkapitány
lovas szobrát számtalanszor
érinti ma is szerencsében reménykedő kéz.
Illetve a kezek a szobor egyetlen pontjára, a ló heréjére
koncentrálnak, amely a túlzott kényeztetéstől
mára fényesen ragyog. A hiedelem szerint ugyanis
ennek a pontnak a megérintése szerencsét hoz
tanulásban, szerelemben. A Várnak egyébként
egy másik lovas szobra is figyelemre méltó,
bár ez jóval prózaibb okból: a Nemzeti
Galéria előtt álló Savoyai-szobor mellől
nyílik a legszebb kilátás Budapestre.