Egyéves versengést követõen számos magyarországi város közül Pécs kapott lehetõséget arra, hogy Európa kulturális fõvárosaként 2010-ben elkápráztassa a kulturális csemegére vágyókat. Az ígéretek szerint a 2010-ig hátralévõ négy „felvezetõ év” is különleges lesz.
Pécsnek minden esélye megvan arra, hogy sikerként élhesse meg az egy évig tartó rendezvénysorozatot. A reflektorfény elsõsorban a kreativitásnak, a mûvészi kivitelezésnek, a szervezésnek és a lebonyolításnak, a programok sokféleségének és eredetiségének szól majd. Sok múlik azonban a természeti és az épített örökségen, ami ugyancsak Pécs javára válhat. Egyedülálló, gazdag történelmi és kulturális múlttal rendelkezõ településrõl van ugyanis szó, amely máig megõrizte régi idõket idézõ hangulatát. Aki ma Pécsre látogat, 1700 év történéseinek és kultúrájának nyomait veheti szemügyre.
A város a Mecsek hegység déli lejtõire települt, negyven kilométerre a Dunától és a Drávától és mindössze ötszáz kilométerre az Adriai-tengertõl, amelynek közelsége sajátos szubmediterrán klímát varázsol a tájra. A magyarországi városok közül Pécsen a legmagasabb a napsütéses órák száma – nem véletlen tehát, hogy a Mecsek hegység lankáin termõ szõlõ kiváló, zamatos bort ad. A helyi pincészeteket borút köti össze, amely természetesen a híres siklósi-villányi borvidéket is útba ejti. Pécsrõl kellemes egynapos kirándulás lehet az abaligeti cseppkõbarlang vagy a csodálatos környezetben fekvõ orfûi tó. A természeti értékek a városban is mindenütt jelen vannak: Pécset patakvölgyek tagolják, erdõk övezik, sétányok szelik át. A legenda szerint a török uralom alatt mindez annyira tetszett II. Szulejmán szultánnak, hogy földi paradicsomnak nevezte Pécset.
A törökök elõtt azonban még a római hódítókat varázsolta el a vidék. Az akkor Sopianae néven tartományi székhelyként ismert városban gazdagon építkeztek, s kultúrájukról egyebek mellett a máig fennmaradt, a Világörökség részét képezõ ókeresztény sírépítmények, festett sírkamrák tanúskodnak. Olaszországon kívül ez a legjelentõsebb ókeresztény nekropolisz. Pécs fontosságát jelzi az is, hogy itt nyitotta meg kapuit az elsõ magyarországi egyetem 1367-ben: az alapítólevélben a pápai bulla „a tudományok mûvelésére” kiválóan alkalmas helynek nevezte a várost, amely egyben fontos vallási központ is volt. A városképet egykor öt templom hosszú tornya uralta, s innen ered Pécs valószínûleg szláv eredetû neve (amelynek „öt” a jelentése), s a német Fünfkirchen elnevezés is.
A legek között említendõ, hogy Pécsen maradt meg Magyarország legnagyobb alapterületû, fallal körülvett középkori belvárosa; itt élt a Janus Pannonius, a legnagyobb magyar humanista költõ; s Pécsen találhatók a török uralom idejébõl fennmaradt legfontosabb magyarországi emlékek. Ez utóbbiak közül két dzsámi és egy mecset ma is látogatható.
A 18. században várossá lett Pécsen pezsgett az élet: jelentõs zeneszerzõk és mûvészek kedvelt tartózkodási helye lett a város, ahol Mozart mûveit hallgathatta az érdeklõdõ, vagy éppen a ma is álló Klimo-könyvtárat látogathatta. Mûvészetpártoló gazdag iparoscsaládokból sem volt hiány: legismertebb közülük a Zsolnayéké, amely színes kerámiájával egész Európát meghódította. Pécsen múzeum állít emléket a Zsolnay családnak, valamint a város két másik híres szülöttének, Victor Vasarelynek és Csontváry Kosztka Tivadarnak is.
A 2010-es évre készülve Pécs szorosan együttmûködik Szlovéniával és Horvátországgal: mindkét ország határmenti települései bekapcsolódhatnak a programsorozatba, amely teljes képet ad majd Dél-Magyarország és a szomszédos országok kulturális életérõl. A pécsi “Európa Kulturális Fõvárosa 2010” eseménynek egyelõre az elõkészítése zajlik. Ennek keretében szeptemberben Pécsen találkoznak a négy év múlva 12 hónapra az európai kultúra fellegváraivá avanzsáló városok – Pécs, Isztambul, Essen, Nagyszeben, Luxembourg, Patras, Linz és Vilnius – képviselõi. A tanácskozás célja természetesen a tapasztalatcsere és az ötletbörze.
