Királyok kedvencei

Egy ország képét mindig a történelme határozza meg. Európában, így Magyarországon is, ezt a képet gyakran az uralkodók festették. Mint egyetlen ember, õk sem voltak mentesek az elfogultságtól. Ki tudja milyen szeszélynek engedelmeskedve, bizonyos városokat részesítettek elõnyben, tüntettek ki figyelmükkel - és gyakran jogi kedvezményekkel, pénzbeni adományaikkal.

Esztergom

Elsõ királyunk, I. (Szt.) István (1000-1038), Vajk néven, ennek a városnak a falai közt látta meg a napvilágot, miután apja, a híres Géza fejedelem kiszemelte lakhelyéül. Az ifjú királynak olyannyira szívéhez nõtt szülõvárosa, hogy itt koronáztatta meg ma-gát és az általa alapított tíz püspökség fejévé tette az esztergomi érseket, aki azóta is a legmagasabb rangú egyházi személy Magyarországon. Az õ uralkodása idején épült az esztergomi vár is, amely a tatárjárásig (1241) a magyar királyok székhelye. Itt mûködött a XIII. század elejéig az ország egyetlen pénz-verdéje is. A középkorban itt látták vendégül a Magyarországon átvonuló külföldi uralkodókat, pl: III Konrád, vagy Barbarossa Frigyes császárokat. Lübecki Arnold, Barbarossa Frigyes történetírója egyenesen a magyarok fõvárosának nevezi Esztergomot. Az Árpád-ház kihalásával (1301) csökkent a város jelentõssége. Jelenleg kulturális és oktatási intézményei, történelmet idézõ épületei révén látogatott idegenforgalmi látványosság.

Veszprém

Igazándiból nem is a királyok, hanem a királynék városa. Ezt a nevét annak a szokásnak köszönheti, hogy elsõ királynénk, Gizella megkoronázása óta szokássá vált, hogy a mindenkori királynét a veszprémi püspök koronázza meg. A XIII. században ez a szokás törvényerõre is emelkedett. Az utolsó koronázásra 1916-ban került sor, amikor utolsó királyunk feleségének, a nemrégiben elhunyt Zita királynénak a fejére került a korona.

Székesfehérvár

Történelmi jelentõssége a honfoglalás idejére, a magyar államiság kezdetéig, vagyis a 900-as évekre nyúlik vissza. A már említett Géza fejedelem uralkodása idején lett fejedelmi székhely, majd I. István király uralkodása alatt az ország elsõ fõvárosa. Ezért tartják sokan a várost a magyarság egyik legfontosabb nemzeti jelképének, szellemi bölcsõjének Székesfehérvár egészen a XVI. századi török megszállásig a magyar államiság központja maradt. Hagyományosan Szent István városában koronázták meg a trónra lé-põ királyokat, és a város volt a koronázási jelvények, a kincstár és a királyi levéltár õrzõje is, noha a fõváros szerepe a XIV. században Budára szállt át. A város bazilikájában temetkezett maga István és számos utóda is. A város jelképe ma is a belvárosban álló Országalma szobor, amely központi helyzete miatt kedvelt találkozási pont.

Visegrád

Magyarország talán legizgalmasabb fekvésû városa. Ahol a Duna hirtelen "gondol egyet", és egy meredek szurdokon áttörve délnek kanyarodik, ott magasodik a Duna-kanyar látképe fölé Visegrád, és a jelképévé lett Salamon-torony. Károly Róbert uralkodásától kezdve Visegrád vált állandósult királyi székhellyé, ahova a királlyal együtt odatelepült a hozzá hû arisztokrácia is. Legtöbb történelmi mondánk fõszereplõjének, a reneszánsz magyarországi meghonosítójának, Mátyás királynak (1456-1490) volt nyári rezidenciája ez a jó állapotban megmaradt vár. Az õ idején folytak itt a legjelentõsebb építkezések, felújítások. Oláh Miklós, humanista fõpap az 1536-ban készült Hungaria-Attila címû könyvében így írt a várról: "Mondják, hogy 350-nél több szobát foglal magában. Loggiákkal beszegett udvarán csodás mûvészettel készített kút emelkedik a múzsák szobraival ékesítve. Tetején márványtömbön ülõ Cupido-szobor ünnepélyes alkalommal - ahogy idõsebbektõl értesültem - felváltva majd fehér-, majd vörösbor folyt, melyet a hegy aljában a vízvezetékbe ügyesen beöntöttek. A palota kapuja a Dunára nyílik, mely ettõl mintegy kétszáz lépésre folyik". Történelme és fekvése miatt az egyik leglátogatottabb idegenforgalmi látványosság.