2005 - szeptember

A Dunakanyar rejtett kincsei

A Dunakanyart sokféleképpen fel lehet fedezni. Eltűnődhetünk királyi városainak gazdag történelmén, bolyonghatunk a szűk szentendrei utcácskákon és tereken, hajózhatunk a Dunán vagy éppen felfedezhetjük a térség rejtett kincseit, a gazdag művészeti-kulturális tevékenységükről ismert apró falvakat. Ez utóbbiak közül most hármat ajánlunk olvasóinknak.

Leányfalu: Üdv a Dunának!

A Pilis-hegység lábánál, a Vöröskő, a Nyerges hegy és a Duna között fekvő, a Budapesttől mindössze 27 km-re található település kiemelt üdülőhely, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Ismertségét elsősorban a főváros közelségének, az ide betelepülő híres-neves lakóinak és rendszeresen visszajáró nyaralóinak köszönheti.
A betelepülési hullám az 1900-as évek elején kezdődött: eleinte présházak és telkek cseréltek gazdát, amelyeket kezdetben csak nyaranta laktak, majd később állandó nyaralóvá alakítottak. A tehetős budapesti polgárcsaládok mellett itt vásárolt házat például a magyar irodalom kiemelkedő alakja, Móricz Zsigmond, illetve a Nemzeti Színház és az Operaház sok-sok híres és ünnepelt művésze. A hírességek és barátaik megjelenése alapvetően megváltoztatta az addig csendes kisközség életét: pezsgő irodalmi és művészeti élet költözött Leányfalura, ahol a társasági élet legismertebb alakjai adtak egymásnak randevút. 1901-ben megalakult a Leányfalusi Kaszinó, amely nemcsak arisztokratikus szellemiségű tagjai szórakozását szolgálta, hanem közhasznú célokat is szem előtt tartva nagyban hozzájárult a település fejlődéséhez. A nyaralóhely arculatára hamarosan egy külön szerveződés, a Leányfalusi Társadalmi és Szépészeti Egylet is vigyázott. A társasági életet a több mint 120 tagot számláló Leányfalusi Törzs pezsdítette fel: a bohém társaság farsangi és Anna-bálokat tartott, hangversenyeket, színházi előadásokat szervezett, jelmondatukként az „Üdv a Dunának!” felkiáltás szolgált.  Leányfalun a hagyományőrzés éppoly fontos volt, mint a vidámság: az Iparosok Körében minden kisipari tevékenység képviseltette magát.
Leányfalu mai arculatát is az egykori nyaralók határozzák meg. A mintegy 2500 lakosú faluban az 500 családi ház mellett 1700 nyaraló található. A település továbbra is a nagyvárosi nyüzsgés elől ide költözött művészek egyik legkedveltebb telepe a Dunakanyarban. A faluban helytörténeti múzeum állít emléket a Leányfalut felfedező művészeknek, íróknak és költőknek. A gazdag kulturális élet mellett az érintetlen természeti táj, a Duna közelsége számos programlehetőséget kínál.

Verőce: Gorka és a Verőcei Műhely

Ugyancsak az 1900-as évek elején indult ugrásszerű fejlődésnek az addig főként mezőgazdasági tevékenység folytató Verőce. A világvárossá vált Budapest polgárai felfedezték és megszerették a Dunakanyar festői szépségű kis faluját: az ide épülő nyaralókat a főváros legjobb építészei tervezték a tehetős városi iparos és polgárcsaládoknak. A 20. század elején épült az Ybl-villa, a Villoner-panzió, a strand, létrejött a gőzhajó-állomás. A magyar értelmiség és művészeti elit is megjelent Verőcén, amelyből egykettőre divatos hely vált. Írók, költők, színészek telepedtek le itt.
A 20. század eleji magyar képzőművészet egyik legismertebb képviselője Gorka Géza keramikus, akinek egykori verőcei háza ma múzeum. Gorka munkásságának köszönhetően a képzőművészetnek ez az ága is önálló területként vált világhírűvé. A művész a paraszti fazekasság megismerésével kezdte pályáját, majd Németországban tanulmányozta a 20. századi kerámia legfrissebb áramlatait. Gorka Géza motívumai egyszerre őrzik a magyar paraszti tradíciókat és alkalmazzák a mezopotámiai, egyiptomi, perzsa és reneszánsz elemeket. Mindehhez modern technika és egyedi felfogás társul. Munkáit a visszafogottság, a harmónia és a szépség jellemzi. Gorka munkásságát lánya, a mai is alkotó Gorka Lívia viszi tovább: ő a mai magyar avantgard kerámia egyik legnagyobb alakja.
Verőcén ma is aktív és lelkes művésztelep működik, amelynek tagjai egyebek mellett képzőművészek, írók, költők. Mások mellett ők alkotják a Verőcei Műhelyt, a Verőcén élő, dolgozó, illetve az itt rendszeresen kiállító magyar és külföldi művészek informális társaságát. A műhely tagjainak munkái rendszeresen láthatók az Amaltheia Galériában, a Művelődési Házban és a Gorka Múzeumban.

Zebegény: Szőnyi István nyomában

A Duna bal partja fölé magasodó települést nem hagyhatja ki az, aki különlegesen szép dunakanyari panorámára vágyik. A hegyoldalba kapaszkodó utcákról, kertekből, sétautakról teljes szépségében tárul fel a Duna. A látkép számos művészt is magával ragadott, köztük Szőnyi Istvánt (1894-1960), aki 1920-ban érkezett Zebegénybe. A festőművész háza ma múzeum, amelynek kertjében látható az egyik leghíresebb Szőnyi-kép által ismertté vált pad is. A munkásságának jelentős részét dunai látképeknek szentelő Szőnyi István iskolát teremtett: Zebegényt nyaranta művésztanoncok lepik el, akik a falu számtalan művésztelepének egyikén szervezett kurzusokon ismerkednek a képzőművészet különböző ágaival. Nekik köszönhetően szinte állandóan kiállítások helyszíne Zebegény; és a művészek azt sem bánják, ha az érdeklődők alkotás közben gyűlnek állványaik köré.
 Zebegényben – a 18. században érkezett szlovák betelepülők házai mellett – érdemes megnézni az 1909-ben elkészült katolikus templomot, amelynek külseje és belseje egyaránt a magyar szecesszió egyik remekműve. Érdekessége, hogy építője, Kós Károly erdélyi mintára alakította ki.