A dobsinai jégbarlang

Valóságos földalatti tündérországba jut, aki leereszkedik a szlovákiai Dobsina mellett található jégbarlangba. Az 1870-ben felfedezett, geológiai ritkaságnak számító látványosság különleges jégalakzatokkal ejti ámulatba a látogatót. A Szlovák Érchegységhez tartozik a neves Murány vára, a híres dobsinai jégbarlang és a Szlovák-paradicsom, amely Szlovákia egyik legszebb tája: zúgó vízesések, keskeny hasadékok és sziklafalak váltják egymást. A Dobsinától magas hegyekkel elválasztott, a városból csak nagy kerülővel, mintegy kétórás autózással elérhető jégbarlangot felfedezése előtt „Jéglyukként” ismerték. Egészen 1870-ig azt hitték, mindössze egy szikla tövében rejlő, jéggel teli hasadék ez. Ruffiny Jenő dobsinai bányamérnök felfedezése azonban egy csapásra világhírűvé tette a várost, amelyről kiderült: hétezer négyzetméteresnél is nagyobb területű, 20-25 méter magas barlang található a szomszédságában. A barlang egy észak felé néző hegyoldal gyomrában húzódik. A szűk bejárattól folyamatosan lefelé halad a látogató: útközben kisebb-nagyobb termek nyílnak, amelyek csodálatos jégképződményeket és óriási jégtömböket rejtenek. A barlang jege számtalan egymásra fagyott réteg tömegéből áll, amely néhol sima padozatot, másutt óriási jégfalakat képez, miközben jégcsapok, jégkúpok és jégoszlopok teszik változatossá a látványt. A barlang jege a legváltozatosabb színekben tűnik fel: olykor víztiszta, átlátszó és légtelen, majd fehéres, átlátszatlan és apró légbuborékokat tartalmazó. Néhol állandóan folyó víz hoz némi mozgást a hófehér tájba. A bejárattól induló 18 lépcsőfokon leereszkedve jutunk a 120 méter hosszú és mintegy 60 méter széles, valamint 11 méter magas Jégterembe. A majdnem ötezer négyzetméter alapterületű csarnok alját tükörsima jég borítja, „plafonján” pedig jégkristályok ragyognak. A termet jégoszlopok díszítik.

Az itt látható jégképződményeket alakjuk után egyebek mellett sírkőnek, vízesésnek, fatörzsnek, beduin sátornak és kútnak nevezték el. Tovább haladva lefelé a 80 méter hosszú úgynevezett Ruffiny-folyosóra érünk, ahonnan a „kápolnába”, a csúcsíves csarnokba jutunk. A folyosóról egy 6 méter hosszú, mesterségesen vájt alagút vezet ebbe a helyiségbe: az átjáró egyben a barlang jegének vastagságát is jól érzékelteti. Ez a barlang legszárazabb és leghidegebb pontja, ahol a jégbarlang vize is eltűnik. Itt látható továbbá a Lucifer névre keresztelt jégtuskó, a függöny, az orgona és az üvegoszlop. Ezután kiadós lépcsőmászás következik: a 120 lépcsőfok tetején azonban minden fáradtságot elfelejt a látogató, amint megpillantja a kis jégterem csodás képződményeit. A dobsinai jégbarlang keletkezésében és csodálatos képződményeinek kialakulásában fontos szerepe volt annak a ténynek, hogy a jég tömege lassan, időszakosan képződött rétegenként épült fel, míg végül elérte a mai vastagságát. A barlang fenekén az első vízréteg a hideg levegő beáramlása során megfagyott, majd erre telepedett – ugyancsak vízszintesen – a második, aztán pedig minden további réteg. A többi jégképződmény azonban a meleg levegővel való küzdelemben fejlődik és alakul szakadatlanul: a felülről lecsüngő vagy az alulról felfelé törekvő alakzatokat a víz csepegése formálja. Így keletkezett például a jégfüggönynek, a vízesésnek és a jéglugasnak nevezett képződmény. A jégbarlang ma is alakul, képe szakadatlanul változik. Nemcsak az évek múlásával, hanem az évszakok változásával is más-más képét tárja elénk a hely.
Tavasszal például hüvelykujjnagyságú víztiszta jégkristályokat figyelhetünk meg a falakon. Ezek a hideg levegőben feloldott vízgőz és az ennél jóval hidegebb sziklafalak levegőjének találkozása során alakulnak ki. A jég megmaradásához hozzájárul a barlang kedvező tenger feletti magassága, amely 972 méter. A barlang hőmérséklete –8° C, ami nyáron, a külső levegő hőmérsékletétől függően kissé megemelkedhet. A jégbarlang bejárása körülbelül egy órát vesz igénybe. A látványosság nem igényel különösebb fizikai erőfeszítést, a barlang nehézség nélkül látogatható.