Séta ódon utcákon - a budai vár

Történelmi környezetbe, ódon házak, szúk utcák, műemlék épületek közé, Magyarország első Világörökségének területére invitáljuk kellemes őszi sétára olvasóinkat. A budai Várban a pillanat és a hangulat szülte barangolások is felejthetetlen élményt nyújtanak, mi azonban most néhány konkrét, a turisták szokásos útvonalából általában kieső látnivalóra hívjuk fel a figyelmet.
A Várban a királyi vár „kötelező” program, de kár lenne csupán a negyednek erre a részére korlátozni a látogatást, és kihagyni az egykori polgári negyed ma többnyire műemlék épületeinek megtekintését. Sétánkat kezdhetjük például az Úri utcában, amely nemcsak azért nevezetes, mert észak-déli irányban végigfut szinte a teljes Várnegyeden, hanem azért is, mert itt – a 31. szám alatt – található a Vár egyetlen emeletes, gótikus stílusban épült háza. Ettől kétépületnyire újabb történelmi-építészeti emlék látható: a 37. szám alatti barokk ház udvarába a kora középkori lakótorony miatt érdemes benézni.
A közelben nyíló, szűk sikátornak tűnő Balta közön jutunk a Tárnok utcába, ahol három régi kereskedőház, a 14., 16. és a 18. számú épület érdemel különös figyelmet. Közülük az elsőt (a 14. számút) a 15. századból származó, rekonstruált falfestés díszíti. Az utolsó (a 18. számú) pedig a negyed legrégebbi patikájának adott helyet. Visszakanyarodva az Úri utcára, - ahol délről észak felé haladunk – előbb egy 750 éves épített emléket ejtünk útba: az úgynevezett Veszprémi-házat, a 38. szám alatt, amelynek udvarában látható egy csúcsíves ülőfülke. A 41. számú ház mögötti Dárda közben, a Várnegyed legrégebbi csúcsíves építészeti emlékét, egy 15. századi fal- és kapumaradványt vehetünk szemügyre.
Továbbmenve pazar paloták előtt vezet az út, mígnem elérünk a Hadtörténeti Múzeum épülettömbjéig. Az itteni várfalról kitekintve pazar kilátás nyílik: szemben a Vár másik oldalán – például a Siklóról, a palotateraszról vagy a Halászbástyáról elénk táruló panorámával, itt nem a mindig nyüzsgő Pestet, hanem a csendes, a zöld hegyoldalakon elterülő Budát láthatjuk. A budai Várnegyed középkori emlékeinek nyomában járók keressék fel a számos kisebb-nagyobb teret is, amelyek – akárcsak a több száz éves házak – ugyancsak az egykor itt élők mindennapjairól tanúskodnak.
A Dísz tér például – amely nevét csak a 18. században, az itt zajló katonai parádékról és az őrségváltásról kapta – a középkori város főtere volt. Itt rendezték a vásárokat és ez volt a szintén tömegeket vonzó eseménynek számító kivégzések helyszíne is. 1457-ben például a későbbi híres magyar király, Mátyás bátyját, Hunyadi Lászlót fejeztette itt le V. László király. A Hess András tér a Budai krónikát kiadó nyomdászról kapta a nevét. Hess nyomdája a tér 4. számú házában működött, a Budai krónika volt az első Magyarországon nyomtatott könyv. A 3. szám alatt található a Vörös Sün Ház: itt egykor híres kabaré működött, valamint – az 1760-as években - ebben az épületben tartották Budán elsőként színházi előadást. A tér épületein megfigyelhetjük a Várra jellemző építészeti stílusok váltakozását: a neoklasszikus stílus jegyei barokk és gótikus elemekkel keverednek szabadon, ahogy azt a negyedet át- meg átépítők szeszélye és persze a kor divatja megkívánta.